Chapter 2

Az óra után bementem az irodába,dolgozni egy-két órát. Már különösen megszoktam ,a hivatásos ruhámat. Ami egy fehér pólóból,és egy szűk nadrágból állt. Hazaértem,majd megcsináltam a hajam,megváltoztattam a sminkemet,Felvettem egy drapp színű nadrágot,és egy fekete gombolós inget,ami elrejtette a tetoválásaimat a vállamon. Az iroda Louisevill-ben van,így csak tíz percre van a lakásomtól.

- Szia ,Yasmine - Köszönt Nicole,az iroda recepciós.

- Hé ,Nikki - válaszoltam,mosolyogva.

- Mr. Walker beszélni akar veled . -

- Miről? - Kérdeztem kíváncsian.

- Csak annyit mondott, akar látni téged amilyen hamar csak tud. - Vont vállat. 

- Oké,köszönöm. - Válaszoltam,majd el indultam az irodája felé.

Kétszer kopogtam,mielőtt válaszolt volna. - Gyere be - Kinyitottam az ajtót,majd lassan belépkedtem az irodába.

- Örülök hogy látom Ms. Yousaf  - Mondta mosolyogva.

- Úgy szintén .- Válaszoltam. Ő volt a cég tulajdonosa,de én dolgoztam főleg az építész mérnöki osztályon. Soha sem voltam egy meghatározott személyiség egyike,ezért kaptam én a project munkát.

- Miért akart látni engem? - Kérdeztem. Tudja hogy nem szeretem

- Nos,úgy tűnik,hogy csodálatos munkát végeztél,és nagyon lenyűgözött a fejlődésed,amit ebben a hat hónapban értél el. - Dícsért meg,és én teljesen ledöbbentem.

- Köszönöm,de mit is jelent ez? - Kényelmetlenül fészkelődtem a székemben.

- Nos ez azt jelenti,hogy szeretném felajánlani a következő pozíciót,mint a teljes CAD fogalmazója. - Mondta mosolyogva.

Szájtátva maradtam. Én szerettem az építészetet és belsőépítészként dolgoztam,szerettem amit csináltam. Ez elképesztő,nincsenek szavak amivel kifejezem hogy most mit érzek. Sokat jelent hogy hisz bennem

- Umh... Nem jutok szavakhoz Mr. Walker. Ez nagyon sokat jelent nekem, hogy Ön szerint képes vagyok erre a pozícióra. - Mondtam szélesen mosolyogva.

- Igen,te vagy a legjobb gyakornokom,úgy hogy azt hiszem hogy ez nagyszerű lenne. Már látható,hogy rendelkeznek nálad a lehetséges nagy képességeid. -

- Nagyon köszönöm szépen,ez sokat jelent nekem. - Mondtam.

- Ez azt jelenti hogy ,el vállalod? - Kérdezte mosolyogva.

- Igen. - Mondtam nyugodtan,de belülről ki akartam törni és üvölteni.

- Nagyszerű. - Mondta,majd felállt és kezet fogott velem. - A hivatalban kell besegítened a papírmunkával,szóval már hétfőn kezdhetsz. -

Előhúzott egy sárga dossziét a baloldali íróasztaláról,amin az ülésnap ideje szerepelt. Egy papírt adott ide, hivatali jelentkezési lapot kell kitöltenem. Az egyéb papírmunkákhoz szükséges. Elmondta,hogy a munkarend megoldható hogy,milyen óráim vannak. Azt is elmondta,hogy most már én is felelős vagyok az egész folyamatért,nem csak az előzetes tervezésben,de együtt működök a szerkezeti mérnökök és építészekkel is. Ez annyira izgalmas. Szeretem ezt csinálni,élvezem az életem,és úgy döntöttem hogy amedigg lehet én itt maradok.

Az egész délutánomat az irodában töltöttem ,az abban a hónapban befejezetlen projektekkel voltam lekötve. Miután végeztem a munkával,meg ismerhetem a főépítészt. Két órát töltöttünk a rajzokkal,végeztünk a napi munkával,mondta hogy a többit ami hátra maradt végezzük el hétfőn.

Összeszedtem a a cuccaimat,majd elhagytam az épületet. Nagyon fáradt és éhes voltam már. A kiút felé ,észrevettem hogy én voltam a négy ember közül az egyik ,aki itt maradt az épületbe. El köszöntem Nikkitől,majd hazaindultam. Oda bent a házamba,le vettem a kabátomat ,majd a fogasra tettem. Az ingemet gomboltam ki,majd szekrényemhez léptem,és ruha után kutattam. Le vettem a munkaruhámat,majd át cseréltem egy fekete melegítőnadrágra és a kedvenc pólómra. Ki vettem a hűtőből egy sört,majd letelepedtem a kanapéra TV-t nézni.

Tipikus péntek este,ebben a 6 hónapban,a nyár folyamán. Elmentem dolgozni,vettem kaját,vagy magamnak valamit és ittam tv-nézés közben. Volt mikor néhány éjszakán le részegedtem,de ez sosem számított nálam,ugyan is egyedül voltam ebben a házban. Bár ez nem vált szokássá.

Miután megittam pár doboz sört,elaludtam. De mikor megcsörrent a telefonom megébredtem,azonnal a készülékhez nyúltam,és megállapítottam ,hogy nem más mint Jake.

- Hé,Jake - Szóltam bele ,félálmomban.

- Hol vagy? Azt mondtam hogy el jössz. - Mondta szomorúan. Hallottam a hangos zenét és ahogyan az emberek nevetnek a háttérben.

Chapter 1

Yasmine:



- Igen,de lehet hogy holnap be kéne hogy menj az irodába,és ez nem vicc hogy másnaposan foglalkozol a kliensekkel -. Mondtam Jake-nek. Egy építészeti cégnél vagyok asszisztens. Én többnyire nem a rajzok és a számítógépes programokon dolgozom, én inkább a tulajdonos építészeti és projecteivel ,dolgaival foglalkozom. Ez volt a gyakornoki állásom.

Jake volt az egyetlen igazi barátom,na jó kivéve azokat akikkel buliztam még a középsuliba és az egyetemen.

- És ugyan már, hogy a srácok még mindig élvezik az egyetemi koleszos partikat... Már három éve. Hogy nem olyan vidámak mint régen volt .. - Mondtam nevetve.

Mi mindig ugyan azokkal az emberekkel és ugyan abba a házba buliztunk. Rohadt jók voltak. De sajnos már túl vagyok rajta.

- Csak add nekem kajádat,és én megyek az utamra. - Mondtam neki nevetve. A helyi hot-dog boltban dolgozott,a környék egyik legjobbja.

- Csak gondolj rá kislány,ez jó móka lesz.! Még nem voltam ennél a tagnál buliba.! - Mondta,majd oda adta nekem a  kajáját.

- Na jó tulajdonképpen fizetnek,azért amit csinálok,és van mikor nem is jövök be,már a suliból is túl sokat vesz ki belőlem. - Feleltem majd ,haraptam egy nagyon a kajámból.

- Csak ma este,utána nem zavarlak többet. - Mondta Jake,egy széles vigyorral. A szőke haja piszkos volt de kiemelte,talán ezért is volt egy kicsit fura,de nekem így tetszik.A bal fülében volt egy kicsi fültágító. Amikor  elmosolyodott,a jobb arca felfele  görbült,a kék szemei pedig ragyogtak.Nagyon jóképű volt,korábban összejöttünk,de nekem olyan volt mintha a bátyám lenne,ezért nem igazán működött...

- Oké,Jake . Nyertél. -Mosolyogtam rá.

- Jaj,Köszi Yas . Körülbelül kilenckor fel veszlek .- Mondta Jake.

-  Nem, ne aggódj,én nem akarok autóval menni, vagy maradj a koleszba és én meg majd oda megyek. -  Mondtam mosolyogva.

- Rendben,legyél ott.. -

- Ott találkozunk .- Mondtam majd  kisétáltam az ajtón.



* * * *

Nem tudom miért értettem eggyet Jakekkel ,át sétáltam az utca túloldalára  a kampuszon. Szeretek ide járni suliba. Ez volt az egyik legjobb választásom,amit valaha tettem. A Coloradói Egyetem nagyszerű iskola,ez fantasztikus hogy,mikor suliba megyek ilyen közel vannak a hegyek. Bementem a terembe,majd az első padban helyet foglaltam, mindig itt szoktam ülni. Amikor az osztály csendesült a professor folytatta ,legjobb tulajdonsági az az hogy tudta hogy mikor legyen alázatos és kedves,és mi embereknek osztotta meg fontos beszámolóját.

 - De miért lenne ez baj a társadalomnak,mint a miénkhez hasonló. - Hallottam egy túlságosan ismerős rekedt hangot,mondjuk umh.. a terem végéből.

- Mit számít  ,az igazi kérdés Harry.? - Válaszolt neki a Professor. - Miért is nem jó azoknak ,akik kedvesek is és alázatosak. Már évek óta adott az élet egy lehetőséget hogy része lehessünk ennek a világnak. - 

- Igen lehetőséget kaptak arra hogy éljenek,de miért is számítana ez? Mindenki azt hiszi hogy valami díjat érdemel ki azért amit még soha sem tett meg. - Mondta erős akcentussal.

Elfordítottam  a fejemet,túl kíváncsi voltam. Egy pár sorral ült a hátam mögött. Jól nézett ki,annyira más lett,az utolsó alkalomkor mikor láttam őt. Nem is jöttem rá ,hogy ebben az osztályban tanul.

Egy fehér inget viselt,ami miatt rá látást nyerhettem a kulcscsontján és a hasán lévő tetoválásaira.. Az ing ujjai fel voltak hajtva,így az is kiderült hogy az egész karját tetoválás fedi. Haját a rendetlen a fürtök borították, és előre kandikáltak ki. Szemei zöldebbek mint valaha is volt. A csont szerkezete annyira más, a kulcscsontja, és az állkapocs vonala is. Ajkait le biggyesztette mikor beszélt. Ajkaim el váltak egymástól,hogy ennyire más lett. Visszafordultam,amint a Professor folytatta monológját.

Az óra hátralévő folytatása,az volt, hogy az osztály el mondta a véleményét az alázattal és a világ dolgaival együtt. Én csendesen ültem a helyemen,csak akkor szólaltam meg  mikor arra kért a Professor Úr. Furcsa volt ,hogy eddig nem jöttem rá hogy ebbe az osztályba jár, annyira aw , meghökkentett,hogy végig a hátam mögött ült,és ő ennek ellenére meg sem próbált fel keresni.

Látjátok, Én és Harry barátok voltunk mikor még kicsik voltunk. Az apja ütötte az anyját,ezért el váltak, Harry 5évesen a nagynénjéhez költözött. Ő volt a szomszédom. Megismerkedtünk,és szinte együtt nőttünk fel. Szerettünk együtt játszani minden alkalommal,és mindenhova együtt mentünk. A szüleim tudták hogy ilyen kedves fiú. Emlékszem arra a dologra amit annyira imádtam benne,és ez az akcentusa volt,ami senki másnak nem volt . A nagynénje is Brit akcentussal beszélt,így Ő soha sem felejthette el .