- Igen,de lehet hogy holnap be kéne hogy menj az irodába,és ez nem vicc hogy másnaposan foglalkozol a kliensekkel -. Mondtam Jake-nek. Egy építészeti cégnél vagyok asszisztens. Én többnyire nem a rajzok és a számítógépes programokon dolgozom, én inkább a tulajdonos építészeti és projecteivel ,dolgaival foglalkozom. Ez volt a gyakornoki állásom.
Jake volt az egyetlen igazi barátom,na jó kivéve azokat akikkel buliztam még a középsuliba és az egyetemen.
- És ugyan már, hogy a srácok még mindig élvezik az egyetemi koleszos partikat... Már három éve. Hogy nem olyan vidámak mint régen volt .. - Mondtam nevetve.
Mi mindig ugyan azokkal az emberekkel és ugyan abba a házba buliztunk. Rohadt jók voltak. De sajnos már túl vagyok rajta.
- Csak add nekem kajádat,és én megyek az utamra. - Mondtam neki nevetve. A helyi hot-dog boltban dolgozott,a környék egyik legjobbja.
- Csak gondolj rá kislány,ez jó móka lesz.! Még nem voltam ennél a tagnál buliba.! - Mondta,majd oda adta nekem a kajáját.
- Na jó tulajdonképpen fizetnek,azért amit csinálok,és van mikor nem is jövök be,már a suliból is túl sokat vesz ki belőlem. - Feleltem majd ,haraptam egy nagyon a kajámból.
- Csak ma este,utána nem zavarlak többet. - Mondta Jake,egy széles vigyorral. A szőke haja piszkos volt de kiemelte,talán ezért is volt egy kicsit fura,de nekem így tetszik.A bal fülében volt egy kicsi fültágító. Amikor elmosolyodott,a jobb arca felfele görbült,a kék szemei pedig ragyogtak.Nagyon jóképű volt,korábban összejöttünk,de nekem olyan volt mintha a bátyám lenne,ezért nem igazán működött...
- Oké,Jake . Nyertél. -Mosolyogtam rá.
- Jaj,Köszi Yas . Körülbelül kilenckor fel veszlek .- Mondta Jake.
- Nem, ne aggódj,én nem akarok autóval menni, vagy maradj a koleszba és én meg majd oda megyek. - Mondtam mosolyogva.
- Rendben,legyél ott.. -
- Ott találkozunk .- Mondtam majd kisétáltam az ajtón.
* * * *
Nem tudom miért értettem eggyet Jakekkel ,át sétáltam az utca túloldalára a kampuszon. Szeretek ide járni suliba. Ez volt az egyik legjobb választásom,amit valaha tettem. A Coloradói Egyetem nagyszerű iskola,ez fantasztikus hogy,mikor suliba megyek ilyen közel vannak a hegyek. Bementem a terembe,majd az első padban helyet foglaltam, mindig itt szoktam ülni. Amikor az osztály csendesült a professor folytatta ,legjobb tulajdonsági az az hogy tudta hogy mikor legyen alázatos és kedves,és mi embereknek osztotta meg fontos beszámolóját.
- De miért lenne ez baj a társadalomnak,mint a miénkhez hasonló. - Hallottam egy túlságosan ismerős rekedt hangot,mondjuk umh.. a terem végéből.
- Mit számít ,az igazi kérdés Harry.? - Válaszolt neki a Professor. - Miért is nem jó azoknak ,akik kedvesek is és alázatosak. Már évek óta adott az élet egy lehetőséget hogy része lehessünk ennek a világnak. -
- Igen lehetőséget kaptak arra hogy éljenek,de miért is számítana ez? Mindenki azt hiszi hogy valami díjat érdemel ki azért amit még soha sem tett meg. - Mondta erős akcentussal.
Elfordítottam a fejemet,túl kíváncsi voltam. Egy pár sorral ült a hátam mögött. Jól nézett ki,annyira más lett,az utolsó alkalomkor mikor láttam őt. Nem is jöttem rá ,hogy ebben az osztályban tanul.
Egy fehér inget viselt,ami miatt rá látást nyerhettem a kulcscsontján és a hasán lévő tetoválásaira.. Az ing ujjai fel voltak hajtva,így az is kiderült hogy az egész karját tetoválás fedi. Haját a rendetlen a fürtök borították, és előre kandikáltak ki. Szemei zöldebbek mint valaha is volt. A csont szerkezete annyira más, a kulcscsontja, és az állkapocs vonala is. Ajkait le biggyesztette mikor beszélt. Ajkaim el váltak egymástól,hogy ennyire más lett. Visszafordultam,amint a Professor folytatta monológját.
Az óra hátralévő folytatása,az volt, hogy az osztály el mondta a véleményét az alázattal és a világ dolgaival együtt. Én csendesen ültem a helyemen,csak akkor szólaltam meg mikor arra kért a Professor Úr. Furcsa volt ,hogy eddig nem jöttem rá hogy ebbe az osztályba jár, annyira aw , meghökkentett,hogy végig a hátam mögött ült,és ő ennek ellenére meg sem próbált fel keresni.
Látjátok, Én és Harry barátok voltunk mikor még kicsik voltunk. Az apja ütötte az anyját,ezért el váltak, Harry 5évesen a nagynénjéhez költözött. Ő volt a szomszédom. Megismerkedtünk,és szinte együtt nőttünk fel. Szerettünk együtt játszani minden alkalommal,és mindenhova együtt mentünk. A szüleim tudták hogy ilyen kedves fiú. Emlékszem arra a dologra amit annyira imádtam benne,és ez az akcentusa volt,ami senki másnak nem volt . A nagynénje is Brit akcentussal beszélt,így Ő soha sem felejthette el .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése